2011. november 2., szerda

Kuronuma és Kazehaya

-Annyira boldog vagyok.
-Nem tudom mi volna az első dolog most ,hogy a barátnőd...
-Kuronuma , ez nem egy munka.Csak légy önmagad.
-Annyira boldog vagyok,annyira ,,hogy néha azt kívánom, bárcsak gyorsabban telne az idő.Elég gyorsan ahhoz ,hogy veled lenni természetes érzés legyen.
-Ne kívánj ily pazarló dolgot.Sajnálom.Mindig azt hittem ,hogy egyedül én érzek így irántad, és ,hogy fordítva ez nincs így és ,hogy én voltam az egyetlen, aki boldognak érezte magát.
Kuronuma gondolatban* Kazehaya-kun teljesen úgy érez mint, én.*

//Kimi Ni Todoke : Kuronuma és Kazehaya//